A világ legrosszabb embere című norvég romantikus film nemcsak a szívcsakráinkat célozza, hanem az agyunkat is. Az Y-generáció életválságairól, párkapcsolati és a karriert érintő döntéseinek nehézségeiről, az elköteleződés-fóbiáról, és arról, hogy a bőség zavara sokkal inkább zavar, mint bőség. Mégis végső soron önmagunk megtalálásáról szól ez a film, ami miatt a megtekintése minden korosztály számára ajánlott. A szociológusok ugyanúgy készíthetik a tollat, mint a szentimentálisok a százas zsepit.